Ránk bízott szolgálat
„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét."
„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét."
(Pál apostol 2. levele Timótheushoz 1. rész, 7. vers)
Pál apostol, Isten hűséges szolgája Timótheusnak, fiatal munkatársának írja ezeket a gondolatokat. Timótheus nagyjából harminc éves lehetett. Efézusban teljesítette az Istentől rábízott szolgálatot. Efézus városa az ókorban az óriási lehetőségek városa volt (anyagi és szellemi téren egyaránt). Timótheusnak nem volt könnyű feladat a meghalt és feltámadt Megváltóról bizonyságot tenni ezen a helyen. Az apostol támogatni szerette volna Krisztus fiatal bizonyságtevőjét, s egyben emlékeztetni őt arra, hogy csak úgy tud helytállni szolgálata helyén, ha Annak az erejére (Lélekre) támaszkodik, Aki őt szolgáltra hívta el. Ha figyelmesen olvassuk a fenti igeverset, négy fontos kifejezést találunk, amelyek a keresztyén ember szolgálatát jellemezhetik.
1. Félelem
Pontosabb fordítás szerint: félénkség, gyávaság. Isten megváltási tervét nem félénken, gyáván kell képviselnünk, még akkor sem, ha a társadalom előtt nem népszerű a „Krisztus evangéliuma”. A lényeg, hogy mi tudjuk, sőt meg vagyunk győződve arról, hogy Krisztusra lenne szüksége minden embernek ezen a világon. Akkor is, ha ők ezt még nem látják, vagy másként gondolják. Az első tehát a bátorság, a bizonytalanság legkisebb jelét is nélkülöző határozottság Isten oldalán!
2. Erő
Ez az erő nem erőlködés, ügyeskedés, próbálkozás, de nem is erőszakosság.
A félénkség és gyávaság helyett Isten erővel ruház fel bennünket a szolgálatra. Ezzel a határozottsággal és lendülettel kell végeznünk a ránk bízott feladatokat. Mi a győztes oldalon állunk! Krisztus a kereszten legyőzte a Sátánt. A küzdelem kimenetele biztos: Isten a győztes! Ezzel a bizonyossággal kell képviselnünk Isten üzenetét. Az embereknek Krisztusra van a legnagyobb szükségük. Ne engedjük, hogy elhitesse velünk a világ azt, hogy ennél sokkal fontosabb, hogy ki a miniszterelnök, vagy milyen mosóport használunk. Ezek mind huszadrangú kérdések ahhoz képest, hogy Krisztussal milyen a kapcsolatunk! Ez az, amit mindennél hangosabban kellene hirdetni! Ennek hirdetéséhez Isten erőt ad!
3. Szeretet
Ez a szó a görögben az agapé, vagyis a feltételhez nem kötött, isteni szeretet. Isten hírnökének nem csak az a feladata, hogy a megváltás örömüzenetét mindent elsöprő erővel hirdesse, hanem az is, hogy az emberek felé páratlan, a világban nem tapasztalható szeretettel forduljon. Isten a szeretet. Aki az Ő nevében jár el, csak a szeretet eszközeivel végezheti munkáját. Isten az agapé szeretetről tett bizonyságot, amikor engedte, hogy bűnös emberi kezek keresztre feszítsék fiát, Jézus Krisztust. Ha Isten gyermekei vagyunk, ez a lelkület fog megmutatkozni az emberközi kapcsolatainkban is.
4. Józanság
Szükségünk van a tisztánlátásra, mert körülöttünk minden egyre zavarosabbá válik. A Sátán arra törekszik, hogy eltakarja az emberek szeme elől az igazságot. Isten gyermekének nagyon világos látásra van szüksége (lelki látás), hogy pontosan azt tegye, úgy éljen, hogy azzal Istennek szolgáljon, s ne tévedjen vakvágányra. Csak úgy tudunk másokat Istenhez vezetni, ha világosan látjuk a Krisztushoz vezető utat. Ebben segít a Szentírás bennünket: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Zsoltárok 119:105)
Isten legyen segítségünkre, hogy az Isten megismert és megtapasztalt szeretetéről félénkség (gyávaság) helyett, erővel, szeretettel és józansággal tudjunk bizonyságot tenni a környezetünkben élők felé.
Ne feledjük: az embereknek Krisztusra van a legnagyobb szükségük!
"Mit neked az emberek dicsérete vagy annak hiánya, ha tudod, hogy a szerető Isten szemefénye vagy."
"A keresztyén boldogságot nem az táplálja, hogy egyre többel rendelkezünk, hanem az, hogy azokra a dolgokra vágyunk, amelyeket Isten ad nekünk."
(Jeremiah Burroughs)
