Pecznyík Pál: Jézus szeretete

Pecznyík Pál: 

Jézus szeretete

Sivatag a világ,

hervad itt fű, virág,

szívek rom - kertjében,

hideg van, mit télen.

Szívekben harag dúl,

ajkakról szitok hull,

bűn gyötör szíveket,

nincs itt csepp szeretet.

Mert önzőn, mindenki,

önmagát kedveli.

Bocsáss meg Jézusunk,

szeretni, nem tudunk!

Lásd, szívünk jéghideg,

gyengét ki védi meg?!

Elhagytad szent helyed,

szeretet jött Veled.

Lejöttél szeretve,

szíved vitt keresztre!

Könnyeztél felettünk,

meghaltál helyettünk!

Ilyen nagy szeretet,

csak Benned, lehetett!

Szent példád kövessük,

ellenünk, szeressük,

mind, aki így szeret,

mennyben kap lakhelyet!

Celldömölk

2011. III. 24.

HALLOD-E, SZÍV, SZÍVEM!

Petőfi Sándor

HALLOD-E, SZÍV, SZÍVEM!

Hallod-e, szív, szívem! hallod e beszédet?

Gyávaság vádjával kit illetnek? téged!

Tereád merik azt mondani, hogy "gyáva",

Tereád, hogy nem mersz menni a csatába.

Tudom, hogy kik vagytok, ti nyomorú férgek,

Kik a hátam mögött vakmerőn beszéltek;

Egy időben szemközt állottam veletek,

És pillantásomtól akkor reszkettetek.

De miért tőlem e figyelem irántok?...

Nyújtogassatok rám a kigyófulánkot,

Marjátok, marjátok, ti csúszók, sarkamat,

Hátra sem fordulok, hogy eltiporjalak!

Csendesedjél, szívem, minek ez indulat?

Miért pazarolnod nemes haragodat?

Ha épen kedved van lázas indulatra,

Válassz érdemesebb tárgyat haragodra.

Csendesedjél, szívem, parancsolj vérednek,

Melyet fölzaklatott viharok kergetnek,

Mutasd meg azzal is a te nagyságodat,

Hogy békén tűröd a cudar rágalmakat.

Cudar gaz rágalom! bebizonyítom ezt,

Csak azt restelem, ha bebizonyítva lesz,

Azok is, kik most úgy ócsárolnak engem,

Éljenezni fognak győző-ünnepemben.

Ily hitvány az ember, ily hitvány valóban!

Csak miljomad része, ami közte jó van.

Menjetek!... kívánom, hogy boldoguljatok,

Küzdök is érte, de nem kell jutalmatok.

Buda Pest - 1848. szeptember

IMA KÖZBEN

Lukátsi Vilma:

 IMA KÖZBEN

Túlcsordul a szívem-lelkem, ömlenek a szavak,
mint a patak, összetett kézzel csak
mondom-mondom. Végül rám szól a Csend:
- ettől nem leszel boldog, hagyd ezt a monológot!
Ne szoríts semmit a kezedbe,engedd el, hadd essenek le!
Figyelj! És amikor már csak a csend beszél,
lelkedet hadd fújja át a Szél, hiszen nem tudod
honnan jő és hová megy... Engedd át a vezetést fülednek:
"újjá kell születned!"; ...újjá kell születned... ...újjá kell születned...
Közben a kedd a szerdába átment. Kimondhatom ámen.