Lukátsi Vilma:
IMA KÖZBEN
Túlcsordul a szívem-lelkem, ömlenek a szavak,
mint a patak, összetett kézzel csak
mondom-mondom. Végül rám szól a Csend:
- ettől nem leszel boldog, hagyd ezt a monológot!
Ne szoríts semmit a kezedbe,engedd el, hadd essenek le!
Figyelj! És amikor már csak a csend beszél,
lelkedet hadd fújja át a Szél, hiszen nem tudod
honnan jő és hová megy... Engedd át a vezetést fülednek:
"újjá kell születned!"; ...újjá kell születned... ...újjá kell születned...
Közben a kedd a szerdába átment. Kimondhatom ámen.
Túlcsordul a szívem-lelkem, ömlenek a szavak,
mint a patak, összetett kézzel csak
mondom-mondom. Végül rám szól a Csend:
- ettől nem leszel boldog, hagyd ezt a monológot!
Ne szoríts semmit a kezedbe,engedd el, hadd essenek le!
Figyelj! És amikor már csak a csend beszél,
lelkedet hadd fújja át a Szél, hiszen nem tudod
honnan jő és hová megy... Engedd át a vezetést fülednek:
"újjá kell születned!"; ...újjá kell születned... ...újjá kell születned...
Közben a kedd a szerdába átment. Kimondhatom ámen.
