Meghallgatja az Úr....

Meghallgatja az Úr....

Meghallgatja az Úr....Nem a hangodat, nem ékes szavaidat,

Nem szépen kifejezett mondataidat,
Hanem szívednek őszinte vágyát,
A lelkednek igaz sóhajtását!
Meghallgatja az Úr! - Igéje mondja:

Ha szíved könyörögve eléje tárja
Minden szükséged, kérésed szavát,
Mert Ő a szívbe, vesébe belelát!
Meghallgatja az Úr és válaszát adja,

Szeretettel fordul feléd az arca:
"Hallottam szíved forró sóhajtását,
Rád adom kegyelmem hófehér ruháját!
Megbocsátottam minden bűnödet,

Néked adom áldott kegyelmemet!
Meghallottam könyörgésed szavát,
Reád takartam irgalmam palástját!"
Elfogadja az Úr a te imádságodat,

Ha átadod néki őszintén magadat!
Imádságod eljut füleihez,
És lehajol a te szeretteidhez!
Megment Ő szülőt és gyermeket,

Családtagokat és testvéreket!
Csak hittel kérjük, ne hagyjuk abba,
Imáinkat Ő mindig meghallgatja!
Drága ige ez, hittel ragadd meg!

Kéréseidet Neki mondjad el:
Könyörgő szíved elébe öntve,

Drága jóságát szívből megköszönve.
Téged is kérlek, ki ezt hallgatod,

Boldog leszel, ha hittel fogadod!
Legyél az imában mindig kitartó,
A meghallgatásért hálákat adó!
Köszönjük meg mindig a gyógyulást,

Áldott kezéből vett szabadulást
Gondviselését, mellyel elhalmozott,
Szent kegyelmét, mellyel oltalmazott.
Mondjuk el másoknak is szeretettel,

Hogy jó Istenünk senkit sem vet el!
Csak jöjjünk Hozzá könyörögve, kérve,
S megtart bennünket áldott kegyelme .

ADVENTI AJTÓ

ADVENTI AJTÓ

"Ímé az ajtó elôtt állok és zörgetek."

(Jelenések 3,20)

Az ajtó egy különös valami. Elválaszt és összeköt. Az ember és Isten közötti ajtót azonnal a bűneset után az ember zárta be. Öltözött, bújt, magára zárta az ajtót. Milyen őszintén el lehetett volna még akkor mindent mondani az Úrnak. Hiszen Ő kérdezett: "Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak?" (1.Mózes 3,11). Isten még kereste a kapcsolatot az emberrel, Ő még zörgetett. Jól tudta, mi történt, mégis zörgetett. Az ember pedig hazugságaival, kifogásaival bezárta az ajtót. Azóta minden ember zárkózott, bizalmatlan, és ez teszi tönkre az életét. Vannak dolgok, amiket nem szeretnénk, hogy kiderüljenek. Ha beszélünk, sok minden világosságra jön. Inkább nem nyitom ki a számat. A bűneset után elkezdődött a képmutatás, ami azóta is tart. Aztán Isten is bezárta az ajtót. Az Éden ajtajába odaállította a Kérubokat. Megszűnt a közösség Istennel. Négyezer év zárt ajtók mögött! A négy adventi gyertya a négy évezredet jelképezi. Jönnek a próféták, hangzik az Ige, vannak kijelentések, ígéretek. De igazi mély kapcsolat nincsen. Nincs Atya! Nincs szeretet, nincs igazi öröm! Lehet így élni?! Kinyílik-e még egyszer ez az ajtó? Ki nyithatja ki? Aki vétkezett? Nem, Testvér - csak az Isten-ember, Aki Isten és ember. Az Ő áldozata az Emberfiának áldozata. Ő mondja ki a döntő szót: "Elvégeztetett!" A templom kárpitja, a csukott ajtó a tetejétől az aljáig kettérepedt. Megnyílt az ajtó! Lehet bemenni. Tudsz-e örülni annak, hogy Jézus nevében mehetsz az Atyához? Jézus a testének kárpitján át megy az Atya elé. Bemutatja az áldozatot, és Isten megbékél az emberrel.

Trausch Liza:"...Beszéded megelevenít..."

AHOL SZERETET VAN

AHOL SZERETET VAN

" Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van. " (Példabeszédek 15,17)

Állhatunk bármi jól a munkához, ez nem mindig jelent (csak jelenthet) nagy bőséget. Azonban ha megvan a szükséges, ez is Isten áldása az ember munkáján. Az élet sok komponensű dolog. Sokan járnak úgy, hogy egyik vagy másik alkotóelemét túlságosan megcélozzák, míg a másik erős csorbát szenved. Sokan járnak úgy, hogy az anyagiakat hajszolva vagy kis vagy semmilyen mértékben nem figyelnek a lelki érzelmi szükségletekre. Ennek az válik az ürügyévé, hogy muszáj hajszolni a pénzt, mert annyira nincs meg az, ami kellene.

Biztos, hogy nincs meg, ami kellene anyagi szempontból? Biztos, hogy az kellene még a boldogsághoz? A tányérnyi főzelék is étel. Igaz, nem olyan, mint a hizlalt ökör húsa, de jól lehet vele lakni (hosszú távon tán még egészségesebb is). Ha azonban nem marad türelem, lelkierő arra, hogy a szeretetet kifejezzük és megéljük egymás felé, ha a hajtásban szerzett feszültséget a család nyakába zúdítjuk, mert ők vannak közel és kéznél, ez iszonyú romboló hatású. Törekedjünk arányos életre! Nehogy valamiből sokért hajtva az összes egyéb érték elvesszen az életünkből! 

(Kotmájer Mihály)

2012.

Ravasz László: A szeretet

„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.”

 (1Jn. 4,9-11)

Ravasz László: A szeretet

 
A szeretetről beszél hát mai igénk és Ravasz László mondta röviden és tömören, hogy a szeretet ésszerűtlen, de ész felett való!

Lássuk, hogy igénk néhány gondolatát, amivel Urunk ma is meg akar szeretgetni minket! 

1. Isten így szeret:
  János a szeretet fogalmát elbeszélve egyszerűen és tömören rámutat, hogy Isten maga szeretet és hogy ez a szeretet abban lett nyilvánvalóvá az ember előtt, hogy elküldte értünk Krisztus a világba! Tegnap volt első idei káté óránk, és egyik kátésunk megörvendeztetett, mert mikor azt kértem, hogy mondjanak egy-egy történetet, amire emlékeznek a Bibliából, az első mindjárt Krisztus keresztre feszítését említett. Örültem, és mondtam is: igen, ez az egész Biblia és hitünk lényege: Jézus értünk a kereszten meghalt!

Ha Isten szeretetéről kezdünk beszélget ni leginkább a gondviseléséről szoktunk megemlékezni, mert azt jobban a bőrünkön érezzük. De tudja ezt Urunk, ezért is van ott a mintaimádságban a mindennapi kenyér elkérése is! De ez a gondviselés csak a testről szól, és ide e világra: Jézus eljövetele és értünk való áldozata a léleknek is szól és az örökkévalóságra való belépőnk is egyben!

Isten tehát ennyire szeret minket!

Mikor életed nehéz szakaszában felemeled a fejed és azt kérded, hogy hol van Isten ilyenkor? Tudd, hogy nem vonta meg szeretetét egy pillanatra sem, még akkor sem, ha terhek gyászok, netán félelmek roskasztanak is. Ám kérd és hívd őt, hogy szeretete vegyen körbe: óvjon, védjen és erősítsen. Kérd, hogy szeretete szárítsa fel könnyeidet és adjon reménységet szívedbe! Kérd, hogy szeretetéből tegye meg veled csodáját, amire szükséged van!

Ha bele gondolsz: mikor Isten elküldte értünk Jézust vajon mit remélt? Sikeres történet lesz ez? Vajon az emberek kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadják és felismerik, hogy ő a test öltött Isten, akié minden hatalmon mennyben és itt a földön?! Az istálló, az egyiptomi menekülés és a kereszt nem erről szólnak! És mégis így lett Isten teljes győzelme Krisztus küldetése, mert azért jött, hogy neked és nekem hozza közel magát Isten és Jézuson keresztül legyek nagyon biztos abban, hogy Isten engem is nagyon szeret és el nem enged veszni! 

2. Mi így szeretünk: 
 Ezért mondja tehát, hogy nem az a szeretet, amikor mi szeretünk, hanem, ahogy Ő szeret minket! A mi szeretetünk igen töredékes. Van egy kicsit nehezebben érthető történet Lukács evangéliumában. A Simon nevű gazdag és hithű ember meghívja Jézust a házába. Feltehetőleg már ott vannak, és esznek egy ideje, mikor bejön a házba a nő, aki oda guggol Jézus lábához s megkeni a lábát valami drága illatos kenettel, a hajával törölgeti és megcsókolja Jézus lábát. Van itt két külön világ: Simon a farizeus, aki állítólag szereti Istent és szeretettel hívta meg Jézust, hisz vendégül hívta, asztalt terített neki. És van egy nő, akiről az is kiderül, hogy bűnös, érthető ez alatt, hogy parázna, talán sokak nője, aki csak betolakodott ide, aki nő létére az akkori szokásokkal ellentétben érinti Jézust, sőt megkeni a lábát és hajával törölgeti. Simon fel is háborodik és azt gondolja, hogy ha Jézus valóban Isten Fia, akkor neki tudnia kellene, hogy ki ez a nő! És ekkor Jézus feltesz egy kérdést: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” (Lk. 7,41-42) A válasz egyértelmű: akinek többet engedett el. És itt jön Jézus nagyon izgalmas tanítása a szeretetről! Nem az a szeretet, ahogy mi akarunk erőlködve, produkálva szeretni! Simon szeretete erről a „muszáj szeretni” kényszeres teljesítésről szól: meghívja Jézust, van nagy kínálat, talán nagy gesztusok és színlelt nagy illedelmesség, megjátszott tisztelet, de ez az egész mivel nem szívből jövő hálás szeretet: nem ér semmit! Itt van ez az asszony, ki bőségesen pótolja azt, amit Simon, noha a vendégjog szerint köteles lett volna mégis elmulasztott: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.” (Lk. 7,44-45) A titok, a különbség: az asszonynak sok bűne nyert bocsánatot, ezért szereti Jézust! Igazi szeretet Isten felé: olyan mértékben lesz a szívünkben, amilyen mértékben kitárjuk előtte szívünket, hogy megtöltsön bocsánatával, irgalmával, áldásával, szeretetével! Így nem lesz megjátszott, mímelt a szeretet bennünk, tört, magamra mutató emberi, hanem Istenre mutató igazi hálás szeretettel telek meg! 

3. Egymást szeretni: 
Nos ezután tudom komolyan venni, hogy egymást is szeressük! Először is tartozunk vele! Másodszor, ha tartozunk, akkor azt csak úgy lehet törleszteni, ha adom osztom. Ám János nagyon józanul azt mondja, hogy szeresd, akit látsz, aki melletted van. Gyülekezetünkben gyakran találkozom azzal, hogy nem jövök templomba, mert úgy sem ismerek senkit, meg különben is nincs szükségem a templomra, a gyülekezetre! Nos itt nagyon igaz János levele: Istent akit nem is látsz, azt hogyan szereted, ha akit látsz, azt nem tudod szeretni? „Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (1Jn. 4,20-21)  Ezért arra kérek mindenkit, hogy bár sokan sietünk haza, magam is! Mégis álljunk megy áldás után és egy embert, akit nem ismerünk szólítsunk meg és mutatkozzunk be neki és fogadjuk viszont az ő bemutatkozását! Magam is így teszek! 
Ámen.

"El ne hajoljatok Isten kegyelmétől.."

"El ne hajoljatok Isten kegyelmétől, 

hogy a keserűség gyökere felnövekedvén kárt ne okozzon. "

(Zsidó 12:15)

Én zsörtölődős tudok lenni, szívesen odamondogatom otthon mindazt a rosszat, amit észreveszek. Még ha szálka méretű is, de úton-útfélen belebotlok a rosszba. Sokszor összehúzott szemöldökkel megfürdök a panaszokban. Mintha a hétköznapok teremnének bennünk valamilyen rettenetes gyökeret, amely először láthatatlan, aztán egyre erősebb és valósabb szagot és ízt áraszt. Ami ott, az áldás helyén megkeseríti az életünket. A kegyelemtől ilyenkor nem elszakadunk, hanem elhajlunk. Kezeket érzek a torkomon, fojtogatnak. Nincs levegőm. Beakadtam a hínárokba és húznak lefele az indák, és lassan elmerülök.

Egy csepp tintát rácsöppentek egy itatós papír közepére, és nem sokára egy hatalmas folt lesz belőle. Megkeseredek, savanyú leszek, és mintha egyedül nem lenne kiút. A gonosz alattomos módon alulról rontja le azt, ami szép. Észre sem vesszük és már csak a rosszat látja a szemünk.

 (Fekete Ágnes)

Forrás: 

Napi Ige és gondolat - 2011.

Nem vagy felesleges

Dr. Joó Sándor
Nem vagy felesleges
(Az Istenre hagyatkozás boldog időszaka)

Fejed felett hát elszálltak az évek,

s az ifjúság olyannak tekint,

mint kit itt felejtett az idő.

Ne bánd, most élted legszebb kora jő.

Az idő, ama nagy aranymosó,

a hétköznapok homokjából

mosta ki a lelked aranyát,

s most szelíd, de sugárzó fényivel övezi

még hátralévő éveid sorát.

Az aranyérc nehéz, s te ezért

érzed hát az öregség súlyát.

Ne bánd, csak dalolj vígan, boldogan.

Az Úrnak érett gyümölcsre is szüksége van.

Tavasz, nyár ősz nélkül mit sem ér,

de legszebb a tél: ruhája hófehér.

Virág, kalász, gyümölcs kezdet csupán,

A szemlélődés pihenését az életfán

A tél halk hóesése hozza meg.

Hidege nem gyötör, ha a szíved meleg.

S ha öreg csontjaid oly gyakran fájnak,

Ez is csak ígérete egy újabb csodának.

Gyerekkorodban is fájt a növekedés,

Most belső, drágább lényed növekszik.

Lelked nemsokára szárnyát bontogatja,

S hogy merre szállj, az utat megmutatja.

Ne bánd, ha munkaerőd nincsen,

Csak szemlélődj a drága kincsen,

Mit az Úr adott az aranykorhoz néked,

Ne irigyeld, ki hasznos munkát végez,

Napjaidhoz büszke célt, ó, ne keress!

Míg szeretni és imádkozni tudsz,
Nem vagy felesleges!

Uram ...

Uram ...

Uram,

 hadd sütkérezzem csodálatos szeretetedben!

Hadd pihenjek meg jelenlétedben!

Elhagytalak, akár a tékozló fiú,

életemet önző célokra fecséreltem.

De most visszatértem, és

ölelő karjaidra vágyom.

Bocsáss meg nekem és fogadj vissza!

Hadd lássam mosolyod vakító fényét,

hadd üljek asztalodhoz!

Taníts meg bölcsességedre, mutass utat nekem,

tudasd velem szándékaidat!

Emlékeztess, ki vagyok - és kié vagyok. 

(Vigasz a mindennapokban)

Forrás

Csendes percek Istennel

.... igazából csak Isten tud segítséget adni ....

Isten, a Biblia Istene személyes és végtelen.

"Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által." 

(Ap. Csel . 4:29-30)

Vannak helyezetek, amikben kiderül, hogy a próbákban, a küzdelmekben igazából csak Isten tud segítséget adni nekünk. Kitartásunknak, erőnknek, tehetségünknek, de még bátorító szavainknak is meg vannak a határai. Ezért imádkoznak az apostolok. Leborul a gyülekezet Isten elé és tőle kérnek el minden folytatást. Nem magukban akartak bízni és hinni, hanem Istenben. Ez az Ő ügye. S Ő ígérte, hogy véghez viszi ezt Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában és a föld végső határáig az Ő tervét. Isten maga vállal felelősséget ügyéért. Ha megtér egy emberi lélek, Isten Lelke vonja Őt – tanítja a Szentírás –, akkor ezért is Isten vállal felelősséget. Bátran vigyük elé minden ilyen irányú erőtlenségünket! Örömeink, sikereink is legyenek előtte, amiket elértünk! Ezért ne tulajdonítsuk magunknak ezeket az eredményeket. Munkáljon Isten alázatot szívünkben, hogy ajándéknak tekintsünk minden megtartatást. Akadályok tornyosulnak a jövő héten előtted? Valami feltartóztat, döntés elé állít, vagy kedved szegi? Tekints Istenre, kérd Őt, hogy segítsen. S ami a legfontosabb: nem csak apró-cseprő ügyekben, hanem üdvösséged, családod örök élete, a legnagyobb cél felé akar Isten elsegíteni. Erősíteni a Vele való kapcsolatodat. Engedjük és kérjük, hogy ezt a legfontosabbat megcselekedje rajtunk. Ő felelős Isten és amit elkezdett bennünk – tanítja az Ige – azt Ő képes, van erre ereje, hogy befejezze a Jézus Krisztus napjára. Mikor befejezték az imádságot, arról olvasunk, hogy újból bátran hirdették az Igét. Hittek Isten erejében és küldetésük fontosságában. Isten ereje által cselekedjük mi is ezt. Imáinkat hallja az Úr, kész cselekedni érettünk. Bízzuk rá életünk, gyülekezetünk minden akadályát! 

(Berencsi Balázs)

Forrás : Napi Ige és Gondolat - 2011.

HÁLA

Dietrich Bonhoeffer 
 A hála  

A keresztyén életben is ugyanolyan fontos a hála, mint az élet más területein. Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Csak az kaphat nagy dolgokat, aki a kicsikért is hálás tud lenni. Istent akadályozzuk abban, hogy odaadhassa nekünk nagy lelki ajándékait, melyeket már elkészített számunkra, mert nem vagyunk hálásak mindennapi ajándékaiért. Azt gondoljuk, hogy nem elégedhetünk meg az ismeret, a tapasztalat és a szeretet kisebb mértékével, hanem mindig a nagy ajándékok után kell vágyakoznunk. Aztán panaszkodunk amiatt, hogy hiányzik életünkből az a nagy bizonyosság, az az erős hit, az a gazdag tapasztalat, amit pedig Isten más keresztyéneknek megadott. És úgy gondoljuk, ezek kegyes, Istennek tetsző panaszok. Nagy dolgokat kérünk és elfelejtünk a mindennapi, kicsi (valójában viszont nem is olyan jelentéktelen!) ajándékokért hálát adni. De hogyan bízhatna Isten nagy dolgokat arra, aki a kicsiket nem akarja hálás szívvel az Ő kezéből elfogadni?

Ima

Thomas Merton:
Ima

Vedd kezedbe az életemet, és tégy vele, amit akarsz. Odaadom – nem utasítva vissza sem a nehéz, sem a kellemes dolgokat, amelyeket számomra rendeltél. Elég nekem a Te dicsőséged. Minden, amit Te terveztél, jó. Minden: szeretet.

Az út, amelyet megnyitottál előttem, könnyű út, a magam akaratának nehéz útjához képest, amely visszavisz Egyiptomba, a vályogtéglák közé.

Ha megengeded, hogy az emberek dicsérjenek, nem fogok megzavarodni. Ha hagyod, hogy sértegessenek, még kevésbé jövök zavarba, inkább örülni fogok. Ha munkát küldesz, örömmel fogadom, és nyugalmat okoz nekem, mert Te akarod. És ha nyugalmat küldesz, akkor megnyugszom tebenned. Csak önmagamtól ments meg engem. Szabadíts meg attól a bennem lappangó mérgező vágytól, hogy mindent megváltoztassak, hogy értelmetlenül cselekedjem, hogy öncélúan nyüzsögjek, hogy összekeverjek mindent, amit Te elrendeztél.

Engedd, hogy megnyugodjam a Te akaratodban és elcsöndesedjek. Akkor a Te örömöd fénye fogja átmelegíteni az életemet. Ennek tüze és majd a szívemben és kisugárzik belőle a Te dicsőségedre. Ez az, amiért élek. Ámen, ámen.

A SZERETET TANÍT

A SZERETET TANÍT

"Arra tanít minket, hogy... mértékletesen, igazán és szentül éljünk e jelenvaló világon." 

(Titus 2,12)

Isten nem azért szeret, amilyen vagyok, hanem kegyelemből. Ez a szeretet nem valami, hanem Valaki: Jézus. Jézusnak van türelme, hogy tanítson. 

A Biblia szerint soha ember úgy nem tanított, mint Jézus. Ahol Jézus megjelent, oda mentek az emberek - nem kellett harangozni. Lekötötte, megragadta őket beszéde. Minden ember oda megy, ahol érzi a szeretetet. Jézusból az élet, a mennyei világ áradt, amikor tanított. Étlen-szomjan, lélegzet-visszafojtva hallgatták tanítását az emberek egész nap. Mire tanít Jézus? Arra, hogy tagadjuk meg a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk, és várjuk az ő dicsősége megjelenését. Három dologra tanít. Hogy mit kell megtagadni, azután megtanít élni, és várni. Soha nem hittem volna, hogy egy életre megtagadom a művészetet, és nem érdekel tovább. A szeretet megtanított, hogy választanom kell, nem szolgálhatok tovább két úrnak. Ha majd azt mondják neked, hogy ne vidd túlzásba, ha majd lábra kap benned a kételkedés, azonnal mondd ki rá a nemet! "Az Írásban egyetlen prófétai szó sem támadt saját magyarázatból" (2.Péter 1,20). A Bibliát a Szentlélek által írták Istennek szent emberei. Tagadd meg a hitetlenséget anyagi vonalon és családi vonalon, hogy ők is megismerhessék az Urat. Nehogy az legyen: "Nem is tett ott sok csodát az ő hitetlenségük miatt" (Mt 13,58). A bűn születési anyakönyvi kivonata: "A kívánság megfoganván, bűnt szül" (Jakab 1,15). A bűn gyökere a kívánság!

 

 Egyetlen dolgot kívánj: 

 "Kívánjátok az Urat és az ő erejét, keressétek az ő orcáját szüntelen!" 

 (Zsolt. 105,4)

Trausch Liza "...BESZÉDED MEGELEVENÍT..."

JÉZUS HÍV

 

 

JÉZUS HÍV

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, 

és én megnyugosztlak titeket." 

(Máté 11,28)

Egy kérdés hangzik feléd: van-e terhed? Kérdezhetnéd - ugyan kinek nincs? Jézusnak a nagy hívása hangzik most fáradtak és megterheltek felé. Őszintén öntsük most ki Előtte szíveinket. Jézushoz jó helyre jöttünk, Nála lehet panaszkodni. Nem csak az a teher, ami nincs. Sokszor az is, ami van. Jézustól elvisz a világ csalárdsága, de ugyanakkor a szükség, a nincs is.
Alig találkozunk olyan emberrel, aki ne arról panaszkodna, hogy milyen sok a munkája. Azon versengenek emberek, kinek van joga arra, hogy fáradtabb legyen. Mindenki úgy érzi, hogy mindent rám akarnak tenni. A család, a körülmények terhei, súlyos teher még a betegség is. Komoly dolog egy családban a meg nem értés terhe. Nem értjük egymás gondolatait, és vitatkozásokba keveredünk. Az akaratok miatt ütközünk és sebesülünk.
A gyermekek terhe. Úgy vagyunk, mint az anyagiakkal, ha van is, nehéz, ha nincs, mindent megtennénk, hogy legyen. Az élet terhei mélyén ott vannak a lelki terhek, a bűnnek a terhei. Minden teher innen származik. A bűnnel együtt alákerülünk a bűn és halál törvényének.
De van egy másik törvény: Isten szeretetének a törvénye. Jézus ezt hozta le a földre. Minden lépésében a szeretet vezérelte. Nem volt életének egyetlen cselekedete, mozdulata önmagáért. Csak a bűnösökért, elveszettekért.
Életének törvénye volt, hogy vonzza magához a bűneikben megfáradtakat. Menj ma Hozzá, és tedd le terhedet. "Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad" (Zsoltár 55,22).

Forrás

Trausch Liza "...BESZÉDED MEGELEVENÍT..."

Víruljon az új élet!

Pecnyík Pál: 

Víruljon az új élet! 

Isten hívő népe

mennyei polgárok,
Jézust hirdessétek
amerre csak jártok.
Sokan hallgatják majd
sokan kinevetnek,
sokszor kell szóknotok,
lelki-siketeknek.
Jézus nyithatja meg
a siket fületeket,
forró szeretete
bezárult szíveket.
Sokan átélketik
a legnagyobb csodát,
lelki siketségük
midőn hallásra vált!
Szívüket betölti
világosság, öröm,
így kiszorul abból
sötétség, bú, közöny.
Viruljon új élet
amerre csak járnak,
bizonyságtevői,
Isten országának.

               1998. VII.1.             

Szeretni

Szeretni

Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.

 

ISTEN TULAJDONSÁGA AZ IRGALOM

ISTEN TULAJDONSÁGA AZ IRGALOM

"De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed. Ha nyomorúságban leszel, és utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és hallgatsz a szavára, akkor mivel irgalmas Isten az ÚR, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyet esküvel fogadott meg nekik."

 (5 Mózes 4,29-31)

Csak az az ember sejti, mit élt át az Ószövetség népe a szétszóratás idején, aki egyszer esztelenül letért idegenben az ismert útról, faképnél hagyta a vezetőt, ment a saját feje után eszelősen, amerre az ösztöne vitte. Egyszerre felocsúdott, és ráborult a csillagtalan, sötéten tátongó éj, sehol egy ismerős jel, sehol egy biztos ösvény. Csak az árnyak hajolnak fölé mind rémisztőbben. Gyötri a kétségbeesés, az önvád, miért is tett ilyet, s halkan, majd egyre elkeseredettebben hívja a segítséget, fohászkodik, hogy történjék már valami csoda, valaki vezesse vissza elhagyott oltalmába!

"...ha keresni fogod ott az Urat... megtalálod..." Ez az Isten irgalmának gyönyörűséges, legnagyobb csüggedésben is reményt adó leírása.

Eltévedtél az élet útvesztőiben? Elhagytad, vagy nem is kerested Istent? Mindenki magadra hagyott? A végső kétségbeesés szélén billeg a sorsod? Élj az Isten irgalmának lehetőségével, amit régen elkészített számodra! Mindenben, mindenkiben csalódhatsz, magadat is beleértve. Ő jól érti, ami benned lezajlik. Megítéli bűneidet, de el nem veszít, hozzá visszatérhetsz, el nem utasít. Ezért keresd őt most! Irgalmas Isten az Úr!

 /Újvári Ferenc/

Pecznyík Pál: Jézus szeretete

Pecznyík Pál: 

Jézus szeretete

Sivatag a világ,

hervad itt fű, virág,

szívek rom - kertjében,

hideg van, mit télen.

Szívekben harag dúl,

ajkakról szitok hull,

bűn gyötör szíveket,

nincs itt csepp szeretet.

Mert önzőn, mindenki,

önmagát kedveli.

Bocsáss meg Jézusunk,

szeretni, nem tudunk!

Lásd, szívünk jéghideg,

gyengét ki védi meg?!

Elhagytad szent helyed,

szeretet jött Veled.

Lejöttél szeretve,

szíved vitt keresztre!

Könnyeztél felettünk,

meghaltál helyettünk!

Ilyen nagy szeretet,

csak Benned, lehetett!

Szent példád kövessük,

ellenünk, szeressük,

mind, aki így szeret,

mennyben kap lakhelyet!

Celldömölk

2011. III. 24.

HALLOD-E, SZÍV, SZÍVEM!

Petőfi Sándor

HALLOD-E, SZÍV, SZÍVEM!

Hallod-e, szív, szívem! hallod e beszédet?

Gyávaság vádjával kit illetnek? téged!

Tereád merik azt mondani, hogy "gyáva",

Tereád, hogy nem mersz menni a csatába.

Tudom, hogy kik vagytok, ti nyomorú férgek,

Kik a hátam mögött vakmerőn beszéltek;

Egy időben szemközt állottam veletek,

És pillantásomtól akkor reszkettetek.

De miért tőlem e figyelem irántok?...

Nyújtogassatok rám a kigyófulánkot,

Marjátok, marjátok, ti csúszók, sarkamat,

Hátra sem fordulok, hogy eltiporjalak!

Csendesedjél, szívem, minek ez indulat?

Miért pazarolnod nemes haragodat?

Ha épen kedved van lázas indulatra,

Válassz érdemesebb tárgyat haragodra.

Csendesedjél, szívem, parancsolj vérednek,

Melyet fölzaklatott viharok kergetnek,

Mutasd meg azzal is a te nagyságodat,

Hogy békén tűröd a cudar rágalmakat.

Cudar gaz rágalom! bebizonyítom ezt,

Csak azt restelem, ha bebizonyítva lesz,

Azok is, kik most úgy ócsárolnak engem,

Éljenezni fognak győző-ünnepemben.

Ily hitvány az ember, ily hitvány valóban!

Csak miljomad része, ami közte jó van.

Menjetek!... kívánom, hogy boldoguljatok,

Küzdök is érte, de nem kell jutalmatok.

Buda Pest - 1848. szeptember

IMA KÖZBEN

Lukátsi Vilma:

 IMA KÖZBEN

Túlcsordul a szívem-lelkem, ömlenek a szavak,
mint a patak, összetett kézzel csak
mondom-mondom. Végül rám szól a Csend:
- ettől nem leszel boldog, hagyd ezt a monológot!
Ne szoríts semmit a kezedbe,engedd el, hadd essenek le!
Figyelj! És amikor már csak a csend beszél,
lelkedet hadd fújja át a Szél, hiszen nem tudod
honnan jő és hová megy... Engedd át a vezetést fülednek:
"újjá kell születned!"; ...újjá kell születned... ...újjá kell születned...
Közben a kedd a szerdába átment. Kimondhatom ámen.

Türelmed meghatott

Türelmed meghatott

Türelmed meghatott. "Nagyon szeretném" - imádkoztam Hozzád

s kértelek: Tedd meg Jézusért, s értem, gyermekedért.

Szelíden válaszoltál: "Légy türelemmel",

de ez nekem nem volt elég.

Újra csak kértem: Add meg óh Uram, tedd meg kedvemért

vedd le e keresztet, mert nagyon nehéz.

Türelmed nem fogyott el, erõsen tartottál kezedben

s mondtad: "Bízzál szüntelen a te Istenedben"

Igen Uram, türelmes leszek és bízom ígéretedben

De jaj, a kérés tovább dörömböl szívemben.

Nem hagy nyugodni, gyötör nagyon

Valami belsõ hang kiált: "Uram, én most akarom.

"Csend vesz körül, lassan megnyugszom, s rádöbbenek

olyan vagyok, mint egy toporzékoló, síró kisgyerek.

Mégis: Atyám szeret, s nem vet el engemet,

újra válaszol: "Ne félj, Én megsegítelek!"

Istenem, köszönöm türelmedet!

Mit jelent a Biblia nyelvén a szeretet?

Kolossé 3,12-17:
"Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen; ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.
A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala."

Mit jelent a Biblia nyelvén a szeretet?

"  ... Azt jelenti, hogy mindig azt teszem, ami a másiknak jó. Nem azt, amit a másik kíván, hanem ami a javára van. Azt adom neki, amire szüksége van ténylegesen, azt teszem vele, ami neki használ. Ez a szeretet. Isten szeretetére ez jellemző. Ebből esetleg olyasmi is következik, hogy Jézus, az Úr és a Mester feltűri a ruha ujját, leguggol és végigmossa a tanítványok izzadt, poros lábát. Utána azt mondja: értitek-e, hogy ezt miért tettem?

Azért, mert mindnyájan vágytatok rá, ezt a vacsora előtt kellett volna valakinek megtenni, de ez rangon aluli volt mindenkinek. Nekem nem. És ha én, az Úr és a Mester megmostam a ti lábatokat, nektek is meg kell mosni. Példát adtam nektek - mondja. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. A szeretet mindig cselekedet. Mindig azt cselekszem, amire a másiknak most szüksége van. És ha elvégeztem, ezzel be van fejezve. Nem várok tapsot, jutalmat, elismerést, semmit. És nem fogok vele sem dicsekedni, sem miatta panaszkodni. Mert a szeretet természetes reflexe volt az, amit tettem. Egyedül Jézustól lehet ilyen szeretetet kapni.

Azt mondja: ha ezt felöltözitek, akkor egyszer csak különösen tapasztaljátok, hogy a Krisztus békessége betölti a szíveteket. Megszűnik sok feszültség, félelem, szorongás, aggodalmaskodás. Nem féltitek magatokat. Nem féltek az élettől és a haláltól. Egymástól sem... Mindez felszabadít arra, hogy békesség legyen a szívetekben. Végigalusszátok az éjszakát, végigdolgozzátok koncentrálva a nappalt. Egészen megváltoztatja ez az embert. ..."

( Cseri Kálmán: JÉZUS "RUHATÁRA" )

"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!..."

ÁLDOTT 2021 évet kívánok kedves Olvasóimnak!

"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek melyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. "

(Ézs 43,18-21)

Isten azt mondja ebben az Igében, hogy most kezd kibontakozni az új. Még nem látjuk az újat, nem mutatja meg Isten. Egykor népének is hitből kellett elindulni a babiloni fogságból hazafelé és azt sem tudták mi vár rájuk 70 évvel azelőtt látott hazájukban. Lehet romokban az ország, lehet, mások lakják egykori házaikat. Minden bizonytalan volt előttük, Isten pedig ennyit mond: most kezd kibontakozni. Ezt érezzük, csak hitben lehet elvenni. Többszöri deportálás volt hazafelé, de a legnagyobb jutalmát azok látták, akik először indultak el. Mire a második része elindult a népnek, akik arra akartak építeni, ami már biztos, azok azt írja a Biblia azt látták, hogy az elsők már elefántcsontházakban laknak. Jegyezzük meg: mindig a hitben első lépést megtevőké a jutalom! Ez most a kérdés az újév küszöbén is: azokkal tartunk, azokra hallgatunk, akik a biztosra indulnak el, vagy az Úrra hagyatkozunk és arra az ígéretre alapozunk, amit Ő mondd nekünk? Ő azt mondja ebben az Igében, hogy megitatja a szomjúhozó szíveket, folyókat fakasztva, s magáénak formálja, hogy dicsérje nevét. Isten nem titkolja el a célt sem: a maga dicséretére hív el bennünket, hogy hirdessük Őt az embervilágban. Azért cselekszik csodát velünk, hogy az Ő dolgai nyilvánvalóvá legyenek rajtunk. Mert tudja Isten, hogy akkor leszünk mi magunk is a legboldogabbak, mert teremtésében, megváltói tervében is a helyünkre kerülünk. Mint egy alkatrész egy gépezetben, amire teremtett, úgy funkcionálunk, és létünknek ez ad értelmet. Ezért induljunk el Vele együtt, bízzuk rá életünket! Várjuk, mit akar Ő cselekedni velünk. 

(Berencsi Balázs) 

Forrás: Napi Ige és Gondolat - 2011.

"Dolgozz és szenvedj Jézusért, aki sokat dolgozott és szenvedett érted. "

(Don Bosco)