Kivé válhatok?

Ésa. 61,1-6

"Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, 

és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. "

(1.v.) 

Kivé válhatok?

Ez erős, bátorító kijelentés. Csakhogy nem minden nap és minden órában vagyunk abban a helyzetben, hogy így beszéljünk. Kételkedve kell feltennünk újra és újra a kérdést: Isten tényleg velünk van? Ráadásul mit jelentsen az, hogy "a foglyoknak szabadulást hirdessek"? Talán nem azok közé tartozunk, akik bátortalanok és gondjaik, félelmeik fogságából nem tudnak kiszabadulni? Valóban épp elég okunk van, hogy aggódjunk. Körülvesz a drog- és alkoholfüggőség, betegségek, munkanélküliség, környezetszennyezés, a munkahely-, és képzéshiány miatt kivándorló ifjúság problémája. Emiatt, zsugorodnak a gyülekezetek és ifjúsági csoportok. Hiány van lelki munkásokban is. De bátortalanságunknál sokkal erősebb Isten üzenete, aki nem hagy cserben problémáinkkal. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy közel legyen hozzánk. Isten a lelkéből ad nekünk! Fogjuk őt szaván, és ne az érzéseink vezessenek minket!

Elgondolkodtató:
Hogyan lehetek hiteles személy, olyan ember, akit Isten már felbátorított? Hogyan tudom a körülöttem levő bajbajutottakat bátorítani?

Ajánlott igeszakasz: János 17.

Forrás

FÉNYSUGARAK - 2008.