Pecznyík Pál:
Csillagok ösvényén
Kopár, mint sivatag
a lelki mező,
ritkán öntözi azt
szereteteső.
Ám szeretet nélkül
gyümölcs nem terem,
szívünk kertje kopár,
és gyümölcstelen.
Égi szeretetre
szomjaz a szívünk,
de a világ ilyet
nem nyújthat nékünk.
Lelkünk szomjúságtól
alél, tántorog,
keblünk bűnviharban
szenved, háborog.
Atyánk csendesítsd le
keblünk viharát,
hintsd rá szerelmednek
fénylő sugarát.
Ma is csodát művel
ez a fénysugár,
ne várjon hiába,
aki erre vár.
Formáld mennyeivé
földi életünk,
nálad zenghessen majd
hálaénekünk.
Szent szíved szerelme
vonz Téged felénk,
csillagok ösvényén
magad jössz elénk!
Kopár, mint sivatag
a lelki mező,
ritkán öntözi azt
szereteteső.
Ám szeretet nélkül
gyümölcs nem terem,
szívünk kertje kopár,
és gyümölcstelen.
Égi szeretetre
szomjaz a szívünk,
de a világ ilyet
nem nyújthat nékünk.
Lelkünk szomjúságtól
alél, tántorog,
keblünk bűnviharban
szenved, háborog.
Atyánk csendesítsd le
keblünk viharát,
hintsd rá szerelmednek
fénylő sugarát.
Ma is csodát művel
ez a fénysugár,
ne várjon hiába,
aki erre vár.
Formáld mennyeivé
földi életünk,
nálad zenghessen majd
hálaénekünk.
Szent szíved szerelme
vonz Téged felénk,
csillagok ösvényén
magad jössz elénk!
