Pecznyík Pál :
KEGYELEM, KEGYELEM
Kegyelem, kegyelem,
milyen drága szó,
hozzám, bűn rabjához
szól az Alkotó.
Büntetést érdemlek,
Ő mégis szeret,
Fiát büntette meg,
életem helyett.
Kegyelem, kegyelem,
föl sem foghatom,
Megváltóm helyettem
ült, a vád - padon.
Az ítélő Bíró,
oly nagyon szeret,
helyettem: Fiára
rótt, ítéletet!
Kegyelem, kegyelem
néktek bűnösök,
valljátok, hagyjátok
el, a bűnötök.
Bűntől menten élni,
boldogan lehet,
Jézus minden megbánt
bűnt, magára vett.
Kegyelem, kegyelem,
most Jézusban jő
tehozzád, fogadd el,
te bűnt kedvelő.
Véges az: és előbb -
utóbb, véget ér,
ám ha elfogadod,
lelked mennybe tér.
