Hordja bűnünk , bánatunk.
Mily dicsőség, hogy nevében,
Istenhez fordulhatunk.
S mennyi békét elveszítünk,
Sírva hordjuk bánatunk.
S mind azért, mert hő imában,
Őhozzá nem fordulunk.
Ér-e próba vagy kísértés?
Háborúság zaklat-é?
El ne csüggedj ám miatta:
Vidd imádban Ő elé.
Volt-e már ily hű barátod?
Gondod így ki fölvevé?
Látja minden gyöngeséged:
Tárd ki bátran Ő elé!
Nyomja-é bú gyönge vállad?
Földi bánat terhel-é?
Drága Megváltód az orvos:
Vidd imádban Ő elé.
Megvet, elhágy, kit szerettél?
Vidd imádban Ő elé.
S Ő két karja közt ölelve,
Visz a békesség felé."

