Zsoltárok 4.
"Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg,
Uram, hogy biztonságban élhessek!"
(9.v.)
Álmatlan éjszaka?
Dávid nem tudott aludni, ezért imádkozott. Imádkozott mindenért, ami éppen a fejében járt, nem fogalmazta meg különösebben, és nem gondolta át, az imádságát. Úgy tűnik, mintha mialatt Istennel beszél, figyelmét folyamatosan ellenségei kötnék le, akik miatt nem tud aludni, és akik félelmet ébresztenek benne. Az erős Dávid, aki annyi kalandot átélt Istennel, aki ellenségeit sokszor merészen és szemtelenül késztette menekülésre, most az ágyában fekszik, és gondjai nem hagyják aludni. De egyszerre megváltozik hangja: elkezd ezekért az ellenségeiért imádkozni. Imádságát egy majdhogynem félénk és bizonytalan kiáltással kezdi: "Istenem, hallasz engem? Kérlek hallgass meg!" Témái között ide-oda botladozva végül meglepődve és felbátorodva egy ígérethez jut: Isten jelen van, akkor is, ha már semmi sincs a kezemben, Isten akkor is jelen van, ha nem tudom, hogy hogyan tovább. Isten jelen van, és marad.
Elgondolkodtató: Mondd ki egyenesen Istennek, ami nyomaszt.
Ne fogd be a szád, amikor Istennel beszélsz!
Ajánlott igeszakasz: Efézus 3,14-21.
FÉNYSUGARAK - 2009.
