Pecznyík Pál
Te törlöd a könnyet!
Urunk, könnyezőktől
duzzad, a könny-tenger,
könnyez a gyászoló,
sok szenvedő ember.
Sír sok éhes gyermek,
jaj, ha nem kap étket,
elhuny idő előtt,
sok gyermeki élet!
De meghat-e minket,
a sok könny, fájdalom?
Hajol e hozzájuk,
segítő szánalom?
Hiszen ők is, mint mi,
láttak napvilágot,
rájuk is mint reánk
süt, a Nap az áldott.
Óh mikor apad el,
fájó könnyek árja,
apadását, síró
ember, meddig várja?
Urunk: könnyes szemről,
Te törlöd a könnyet,
dicső országodban,
nem hull soha többet!
Celldömölk,
2012. I. 23.
