Bízzuk egymást a kegyelemre!
"Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!"
(Titusz 3,15)
A köszöntés a szeretet és az összetartozás kifejezése. Köszönteni valakit azt jelenti, hogy gondolunk rá, hogy törődünk vele. Pál apostol leveleiben fontos jelentőséget tulajdonít a köszöntéseknek. Ezzel kezdi, ezzel fejezi be és még közben is előfordul üdvözletátadás. Napjainkban mind élőszóban, mind írásban nagyon lerövidült a köszöntés. Nem állítom, hogy ez minden esetben felületességet, az őszinte érzelem hiányát jelentené, de az biztos, hogy amit fontosnak tartunk, arra tudunk időt szánni. Istentisztelet előtt és után, bármikor. Mai igénk nemcsak arra biztat minket, hogy köszöntsük azokat, akik szeretnek minket a hitben, hanem arra is megtanít, hogy mi a legnagyobb jókívánság: "A kegyelem legyen mindnyájatokkal!" Az elítélt kaphat bármilyen finom ételt-italt, komfortot, kegyelem nélkül nem sokat ér. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de nem kap kegyelmet. Ezt a legfontosabbat kívánjuk egymásnak, a már bocsánatot nyert bűnösök is. Ha Isten irgalma, kegyelme kísér bennünket, akkor történjék bármi az életünkben, van megoldás. Ma reggeli imádságunkban kérjük Isten kegyelmét szeretteinkre, és azokra is, akik még nem szeretteink a hitben, mert a kegyelem azzá teheti őket.
(Nemeshegyi Zoltán)
2012.
2012.
