2012. október 15.

A szeretetben mindenki önmaga kihívója


A szeretetben mindenki önmaga kihívója


"Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez." 
(1 Péter 4,8)


Mit jelent kitartani az egymás iránti szeretetben? Tudjuk az elméletet: bármit tesz is a másik, megadni rendezés lehetőségét, késznek mutatkozni a felé való szolgálatra, javának keresésére.
Azonban olykor bennünk is ott motoszkál a péteri kérdés: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" (Máté 18,21) Hiszen mindennek van határa! Ne gondolja rólam azt senki, hogy velem mindent meg lehet csinálni!
Kitartó szeretetre akkor vagyunk képesek, ha mindennap odajárulunk Istenhez, és kérjük, segítsen győzedelmeskedni önmagunk felett. Olyan világban élünk, amely azt sugallja felénk, hogy jogunk van a magunk életét élni, szabad folyást engedni az indulatainknak, hiszen nem vagyunk értéktelenebbek, mint mások körülöttünk. Ezzel a gondolkodással az a legnagyobb baj, hogy miközben önmagunk felemelésére biztat, elfedi azt, hogy ez csak azon az áron lehetséges, ha másokat leértékelünk.
"A szeretet ne legyen képmutató! Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok!" (Róm 12,9-11)


 /Hajnal Zoltán/