KEVÉS AZ IGAZ…

Sárosi Gizella

KEVÉS AZ IGAZ…

MIKEÁS 7 alapján

Olyanná lettem, mint a letakarított mező,

Mint a megszedett szőlő,
Egy ennivaló gerezd sem maradott,
Pedig lelkem zsengére vágyott. 

Elveszett e földről a kegyes, az igaz

Maradt helyébe a szemét, gaz,
Mindnyájan vér után ólálkodnak
Kivetett hálóval vadásznak. 

Gonoszságra készek a kezek és szívek:

Ilyen gonosz szív a fejedelem,
Míg a bíró fizetésre vár, a főemberrel
Gonosz kívánságokat szőnek. 

Közöttük a jó is tüskéhez hasonló

És az igaz, mint a tüskebokor,
De eljött a te őrállóidnak napja
Következik az ők zűrzavara. 

Ne higgyetek a barátnak, álnok szavakban

Ne bízz a tanácsadóban!
Aki öledben ül, csak áltatja magát
Előtte zárd be szádnak ajtaját! 

A fiú bolondnak tartja atyját

Míg anyjára támad a lány,
Az ő napájára a meny:
Így saját házadnépe ellenséged. 

De én az Úrra nézek, reménységgel

Várom az én üdvösségem Istenét!
Meghallgat engem az én Istenem
Mindig Ő van énvelem! 

Ne örülj ellenségem! Elestem, de felkelek

Ha ülnék is még a sötétségben,
Az Úr az én világosságom
És az Ő igazságát meglátom! 

Az én Istenem megbocsátja bűnömet

És elengedi a maradék vétket,
Nem jár örökösen haragban,
Mert gyönyörködik az irgalmasságban! 

Marosvásárhely