Füle Lajos
Ádvent-időn
„A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog”
(Ézsaiás 9,1).
A lelkem mindig várt Rád s várni fog...
Hát minden évben új verset írok
ádvent-időn, hogy így dicsérjelek,
hordozva, JÉZUS, azt a fényjelet,
mely hírül adta érkezésedet.
Mert csillagod a lelkemnek egén
áll és ragyog már rég, mióta én
Hozzád szegődtem, mint a pásztorok,
kik a rejtelmes éjszakában ott
meghallhatták az égi dallamot.
Hiába sűrű itt az éjszaka,
zeng bennem is az angyalok dala,
s bár bűneimből maradt mára is,
mondom velük, s a hangom nem hamis,
mert van utam – a Golgotára is.
