NE AGGÓDJATOK!
"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az õ országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az õ országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
(Máté 6,25-34)
Az Úr mélyen belelát az emberek lelkébe. Látja a szorongást, az értelmetlenül elfecsérelt életerőt, mely kifosztja, kimeríti a fiatalokat és az időseket, a férfiakat és a nőket egyaránt, és megfoszt az Úrban való örömtől, és a tőle eredő biztonságérzettől. Látja a testben élő, mindennapi élettel együtt járó terheket, nyomorúságot és szenvedést is, de látja, és szóvá teszi azt a plusz leterhelődést, amit az ember maga vesz fel magára. Ami nélkül könnyebb, boldogabb és szebb lenne az élete, és mégis makacsul hordozza ezt a legtöbb ember. Ez az aggodalmaskodás, azaz az életet, értékeket védő reflexek kóros túlműködéséből eredő "üresjárati erőkifejtés". Ezért az Úr Jézus tanításában hallgatói életgyakorlatának megváltozását szorgalmazza. Elterjedt és általánosnak mondható ez az emberi jelenség: az aggodalmaskodás. Ennek hátterében rövidlátás, illetve helytelen látás áll. Egyfelől valós vagy elképzelt veszélyek, hiányok eshetőségének sejtése lopja meg az ember lelkének erejét, viszont másfelől ott van felfedezetlenül, kihasználatlanul Isten gondviselő szeretete, amit szinte észre sem vesz az aggódó, pedig ez az érdekében cselekvő Istent láttatná, mely biztonságérzetet és megnyugtató életkörülményeket jelentene számára. Az aggodalmaskodás a saját erőre épít, és nélkülözi a hit erejét; a gondviselésre tekintő hit Isten ígéretére épít, és lemond az önmagában bízás meddő gyakorlatáról. Amire nézünk, azzal lesz tele a gondolatunk. A valós vagy elképzelt veszélyekre néző figyelmét az Úr mindennapi gyakorlati esetekre irányítja: "Nézzétek meg az égi madarakat...", "Figyeljétek meg a mezei liliomokat..." - mondja, és ezek példáján lássátok meg a Gondviselőt, aki mindenre és mindenkire kiterjedő figyelemmel hordozza a teremtettséget! És ezen túl - a madarak példájának említésekor - értékrendi eltérésre is rámutat: "Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?" - értékesebbek az Isten szemében, aki nyilvánvalóan gondot visel a teremtettség minden alkotására, de megkülönböztetetten figyelmet fordít az emberre. Zárjuk a szívünkbe Urunk lelkigondozó szavait! Legyőzhető az aggodalmaskodás. Nézzünk az általa mutatott képekre, és mindenekelőtt a mennyei Atyára, aki "tudja, hogy szükségetek van minderre"! Ő uralkodik. Uralma, igazsága számunka megnyugvást és életbiztonságot jelent.
/ Lukács Tamás /
