Pecznyík Pál
Ő szeret
Tenger mélyén ömlik egyre, vizet szennyező olaj,
pusztul a sok vízi madár,
tengervízben a sok hal.
Az olajfolt egyre nagyobb,
egyre nagyobb lesz a kár,
ember mohósága miatt,
pusztul sok hal és madár.
Pedig Isten, mindent jónak,
mindent szépnek alkotott,
nagy hatalmát hirdette,
ha tengerhullám harsogott.
Ámde szíve mégis
olyan szerető szív és szelíd,
túláradó szeretete,
de sokszor meg szégyenít.
Ha bántjuk is, Ő csak szeret,
keze nem vet minket el,
ha porba sújt bú és bánat,
hozzánk hajol s fölemel.
Tudja: képtelenek vagyunk mind arra mi jó,
mi szép, drága Fia,
feláldozta értünk vérét, életét!
Új életet adott nekünk,
a bűnös régi helyett,
mi adósok, el ne vesszünk,
kereszten Ő fizetett! Ne szennyezzük otthonunkat,
ezt a múlandó hazát,
vigyázzunk rá,
míg meglátjuk szebb hazánkat,
odaát.
Celldömölk
2010. VII. 12.
