Vajay Tiborné :
Lelkem kincsei
Szétosztom lelkemet,
szeretetem egésszé formálja az apró részeket,
cserébe nem várok semmit,
sem dicséretet, sem földi kincseket,
hiszen mindenki azt tudja adni,
mi szívének rejtekében él,
s ha őszintén igazul nyújtja,
nem számít soha, mi lesz a bér,
mert lelkünk apró szilánkja
egy másik lélekben készít meleg fekhelyet,
s átadja mindazt, mi benne él:
a jóságot s az áldó szeretetet,
olykor mégis tövist kapok,
mely megsebez és táplálja a hulló könnyeket,
mégsem veszítem el hitem,
soha nem adom fel szép reményeimet,
keskeny utamon járva léptem nyomában
ha szeretet virága fakad,
tudom, hogy egyszer végleg elfeledhetem
a fájó gyötrelmes napokat,
megállok majd az Úr színe előtt,
Ő majd e sok virágból készít örök fekhelyet,
és el nem múló szeretettel öleli magához
felsebzett, mégis boldog lelkemet.
szeretetem egésszé formálja az apró részeket,
cserébe nem várok semmit,
sem dicséretet, sem földi kincseket,
hiszen mindenki azt tudja adni,
mi szívének rejtekében él,
s ha őszintén igazul nyújtja,
nem számít soha, mi lesz a bér,
mert lelkünk apró szilánkja
egy másik lélekben készít meleg fekhelyet,
s átadja mindazt, mi benne él:
a jóságot s az áldó szeretetet,
olykor mégis tövist kapok,
mely megsebez és táplálja a hulló könnyeket,
mégsem veszítem el hitem,
soha nem adom fel szép reményeimet,
keskeny utamon járva léptem nyomában
ha szeretet virága fakad,
tudom, hogy egyszer végleg elfeledhetem
a fájó gyötrelmes napokat,
megállok majd az Úr színe előtt,
Ő majd e sok virágból készít örök fekhelyet,
és el nem múló szeretettel öleli magához
felsebzett, mégis boldog lelkemet.
