A szeretetről

 A szeretetről 

 

A szeretetnek nincsen hullámhossza, 

A szívek mégis felfogják. 

És mikor rezgésbe jönnek tőle, 

A bút, bajt mindig megosztják. 

 

A szeretetnek nincsen karja, - mégis 

Általa az ember mélyre nyúl 

Le-le, egész addig, hová csak 

Az én-tipró szeretet jut.  

 

A szeretetnek nincs tegnap, s holnap, 

Mindenkor csak jelene van. 

Kiben él, száraz könnyet, néma jajt 

– mert megérzi – meglát, meghall. 

 

A szeretet nem üstökös csillag, 

És mégis csodásan ragyog. 

Pályáját ne az égbolton keresd: 

Éld, hozzá visznek a nyomok! 

 

Á. M.-né