Lukátsi Vilma
Eben Háézer
(1.Sám 7,12.)
Életünkben észrevétlenül
kitartóan kúszik az Idő,
szakadatlan spirálvonala
fordulóit nem jegyzi elő...
Önmagamnak, ahogyan nőttem,
éveket raktam – emlékoszlopul,
a fordulókat úgy jelöltem:
„megsegített mindeddig az Úr!”
Eszmélésem óta vezetett,
Vele vándoroltam hegytetőt,
minden léptemen éreztem: szeret!
visszarántott szakadék előtt!
Ha bálványaim összetörte,
még ha sírtam is keservesen,
azzal, hogy lelkem meggyötörte,
látóvá tette elvakult szemem!
Múltra nézni csak így érdemes,
mert a jelen bárhogy alakul,
emlékezésnek annyi elég, hogy
„megsegített mindeddig az Úr!”
