"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!"
(4.Mózes 6,24)
Isten megparancsolta Áronnak, hogy mint főpap, ezekkel a szavakkal
áldja meg a népet. Ez az áldás csaknem minden istentisztelet végén
elhangzik, egy-egy sora azonban nehezen érthető.
Mi az áldás? A Biblia szerint minden testi és lelki jónak a
foglalata, amit Isten az embernek adhat. Nem azért adja, mert az
megérdemli, meghálálja, hanem mert szüksége van rá. Az áldás ajándék,
amit Isten szeretetből ad, ha akar.
Tehát nem Áron áldotta meg a népet, hanem Isten. És nem a lelkész
áldja meg a gyülekezetet, ő csak hirdeti ennek a lehetőségét, és
kívánja, kéri azt az emberek számára. Ugyanígy egy szülő is megáldhatja
gyermekét, vagy bárki kívánhatja hittel Isten áldását másokra.
Mit jelent az első mondat: áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg
téged? Ez az áldás először a pusztai vándorlás során hangzott el, ahol
ezer veszély leselkedett az emberekre. Isten ezekkel a szavakkal azt
ígéri (mert ez a kérés egyben ígéret is), hogy mint jó pásztor őrizni
fogja népét.
Amikor a babiloni fogságból hazatért a nép, szintén nagyon
kiszolgáltatott helyzetben volt, Isten ezt ígérte: „Én magam oltalmazom
mindenfelől... mint egy tüzes fal" (Zak 2,9). A zsoltáríró ezt a képet
használja: szárnyainak árnyékában biztonságban leszünk.
Isten tehát mindenekelőtt biztonságot, védelmet ígér népének. Nagy
szükségünk van erre ma is. A romló közbiztonság, a közlekedésben rejlő
sok veszély, a különféle fertőzések, de a saját indulataink vagy
félelmeink miatt is nagyon rászorulunk Isten védelmére. Bízzuk rá
nyugodt hittel szeretteinket, egzisztenciánkat, egyházunk és népünk
jövőjét, és kívánjuk egymásnak hittel: az Úr áldjon és őrizzen meg
téged!
(Cseri Kálmán)
Forrás
Facebook
