1.
Miért nevezi Jézus Jóna fiának Pétert, noha előtte Ő változtatta meg a nevét? Az új név az új ember neve. Az új ember pedig maga a bennünk élő Jézus. Ő az bennünk, aki egyedül képes igennel felelni erre a kérdésre: "Szeretsz-e engem?" Jézus megújít minket, Péterré alakít át, de amíg testben vagyunk, bennünk van Jóna fia, Simon is, és sóhajtozunk, könyörgünk, hogy múljon el belőlünk ez a belső, zavaros kettősség, meghasonlottság. Jézus a kígyó fejére taposott. A kígyónak vége lett, a Sátán legyőzetett, de még verdes a farkával, és annak minden csapása halálos lehet. Ne bízzuk el magunkat! Még mindig sok hatalmassággal van tusakodásunk.
Jézus a régi embernek teszi fel a kérdést. Ez azt jelenti: önmagam ellenére kell szeretnem Jézust. Nincs olyan szeretet, ami ne a maga ellenére élne és szeretne. Csak akkor szeretek, ha ez a magam vágya, akarata, terve ellenére történik.
2.
Egészen amíg oda nem szeretem magamat a vele együtt való megfeszíttetésbe.
"Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!"
(Ján. 21,16)
Jézus elmondja Péternek, mit jelent szeretni. Ezt nem tudjuk magunktól – azt hisszük, hogy valami bensőnket betöltő érzelmi hullámról van szó. Nem – Jézus azt mondja, hogy "ha szeretsz, akkor legeltesd az én juhaimat". Istent nem lehet direkt módon szeretni. Krisztus és miköztünk ott van a nyáj, a kicsik, a szegények, a nyomorultak, elesettek, magányosok, árvák. És ha én szeretni akarom Őt, akkor nem kerülhetem meg a nyájat. De nem csak a nyájat, hanem az ellenségemet sem, aki sárban tapos, megsért, vádol, elhagy. És azt mondja Jézus: "Ezeket is szeresd! Nem tudsz engem szeretni, csakis ezeken keresztül. Nem kerülheted ki őket, mert én őértük is meghaltam." Ki tudja, hogy a Saulként dühöngő farkas mikor áll be az Isten népe közé? "Szeresd ellenségeidet, szeresd oda hozzám!" A legeltetés halállal jár. Bele kell pusztulnia a pásztornak, meg kell halnia a juhokért.
"Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem?"
Péter megszomorodott. Háromszor kellett hallania a kérdést, hogy megszomorodjon. Tőlem vajon hányszor kell Jézusnak kérdeznie, hogy végre megszomorodjak, sírjak? Hányszor kell feltennie a kérdést – "Szeretsz-é engem, Anyaszentegyház?" –, hogy az Egyház sírni tudjon? A szeretet elválaszthatatlan a szomorúságtól. Nem lehet szeretni bűnbánat nélkül. Mert soha nem tudunk úgy szeretni, hogy még jobban ne szerethetnénk. Örömünkben ott van a szomorúság; de szomorúságunkban is ott van az az öröm, hogy Ő szeret bennünket!
Forrás
2008.

