A
barátság
"A
barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a
kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi
megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy
embertársad hisz és bízik benned!"
(Ralph Waldo Emerson)
Kedves Barátság!
Köszönöm, hogy vagy nekem! Bár sokan nem értékelnek téged, de hatalmas áldás vagy az életemben. Sajnálom, ha sokszor kihasználnak téged, és félreértenek, ezzel súlyos sebeket okozva másoknak. Sajnálom, hogy nem értenek igazán téged a többiek, és sajnálom,hogy én is sokszor félreértelek. Tudom,hogy Isten téged is megteremtett, más különben nem lennél a világban. És mint tudjuk, minden jó és tökéletes ajándék odafentről származik.
Köszönöm azt is, hogy mindig kitartasz mellettem! Tudom,hogy sokszor úgy csalódtam benned, hogy nem is értettelek igazán. Tudom azt is, hogy jobban kéne bíznom benned, mert bevallom, sokszor hiszem azt, hogy ez csak időszakos kapcsolat. De rájöttem arra is, hogy ez sokkal mélyebb annál, mint amit eddig gondoltam. Minek is magyarázom ezt pont neked? Hiszen a Bibliában is benne van, hogy "mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik." De azt is olvastam már rólad a Bibliában, hogy " van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél."
Tudod mi a legjobb az egészben? Hogy nem csak olvashattam erről, hanem meg is tapasztalhattam. Mérhetetlenül hálás vagyok ezért,mert nem érdemeltem ezt ki semmivel sem. Köszönöm, hogy megtanítottál arra, hogy hogyan kell igazán elfogadni, vagy változtatni. Hogyan kell megbocsátani, és bocsánatot kérni. Köszönöm, hogy megmutattad milyen a feltétel nélküli szeretet. Azt is köszönöm -bár jól tudod, hogy ezen még sokat kell változtatnom-, hogy az szeret igazán, aki fátylat borít a hibákra, a bántásokra, sértődöttségre, és nem tekint rájuk többet. Mert aki folyton azt emlegeti, elszakítja magát tőled.
Tudom, hogy ez nehéz ...de azt hiszem ez is egy olyan dolog, amit tanulni lehet. Köszönöm, hogy én is megtanulhatom általad, hogy milyen az elfogadás, a megbocsátás, az igazi szeretet. Talán nem mindig megy, de hát azért vagy, hogy ezt megmondd nekem: ha rossz úton járok, biztos helyre billentesz. És azért is, hogy ez alatt az idő alatt amíg vagyunk egymásnak, megtanulhatunk helyesen hozzáállni a másikhoz, és megérteni őt igazán. Szívből szívbe.
Tudod mi jó még? Hogy sokszor azt hittem, hogy az Igazi Barátságot ismertem meg, de sosem te voltál. Pedig mindig azt hittem. Akkor miért mutatkoznak be úgy, mint Igaz Barát?Azt hiszem ezt is mondtad már...Tudom, tudom, nem figyeltem eléggé, mert nem vettem a fáradságot, hogy megismerkedjünk. Onnan is tudom, hogy ki az igazi Barát, hogy nem lerombol, hanem épít. Formál a javamra, és nem a földbe döngöl. Nem egy torz tükröt állít elém, hanem azt mutatja aki valójában vagyok.
De most már itt vagy. Sajnos azt is meg kell értenem, hogy ez az egész nem az elválaszthatatlanságról szól, hanem arról, hogy mikor nem vagyunk együtt, semmi sem változik. Be kell, hogy valljam, néha megáll az idő, és meglepődöm, hogy még csak ennyi év telt el...de kíváncsian és izgatottan várom már az elkövetkezendő éveket!
Köszönöm,hogy nem azt adod, amit akarok, hanem amire szükségem van. Hogy mindig megnevettetsz, és meg is tudsz vigasztalni, ha kell. És azt is megmondod, ha nem áll jól egy felső. Ez fontos.
Zárom soraimat, csak szerettem volna, hogy tudd ezeket. Nagyra értékellek, és hálát adok érted Istennek!
Forrás
http://zsuiokossagai.blogspot.hu
(Ralph Waldo Emerson)
Kedves Barátság!
Köszönöm, hogy vagy nekem! Bár sokan nem értékelnek téged, de hatalmas áldás vagy az életemben. Sajnálom, ha sokszor kihasználnak téged, és félreértenek, ezzel súlyos sebeket okozva másoknak. Sajnálom, hogy nem értenek igazán téged a többiek, és sajnálom,hogy én is sokszor félreértelek. Tudom,hogy Isten téged is megteremtett, más különben nem lennél a világban. És mint tudjuk, minden jó és tökéletes ajándék odafentről származik.
Köszönöm azt is, hogy mindig kitartasz mellettem! Tudom,hogy sokszor úgy csalódtam benned, hogy nem is értettelek igazán. Tudom azt is, hogy jobban kéne bíznom benned, mert bevallom, sokszor hiszem azt, hogy ez csak időszakos kapcsolat. De rájöttem arra is, hogy ez sokkal mélyebb annál, mint amit eddig gondoltam. Minek is magyarázom ezt pont neked? Hiszen a Bibliában is benne van, hogy "mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik." De azt is olvastam már rólad a Bibliában, hogy " van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél."
Tudod mi a legjobb az egészben? Hogy nem csak olvashattam erről, hanem meg is tapasztalhattam. Mérhetetlenül hálás vagyok ezért,mert nem érdemeltem ezt ki semmivel sem. Köszönöm, hogy megtanítottál arra, hogy hogyan kell igazán elfogadni, vagy változtatni. Hogyan kell megbocsátani, és bocsánatot kérni. Köszönöm, hogy megmutattad milyen a feltétel nélküli szeretet. Azt is köszönöm -bár jól tudod, hogy ezen még sokat kell változtatnom-, hogy az szeret igazán, aki fátylat borít a hibákra, a bántásokra, sértődöttségre, és nem tekint rájuk többet. Mert aki folyton azt emlegeti, elszakítja magát tőled.
Tudom, hogy ez nehéz ...de azt hiszem ez is egy olyan dolog, amit tanulni lehet. Köszönöm, hogy én is megtanulhatom általad, hogy milyen az elfogadás, a megbocsátás, az igazi szeretet. Talán nem mindig megy, de hát azért vagy, hogy ezt megmondd nekem: ha rossz úton járok, biztos helyre billentesz. És azért is, hogy ez alatt az idő alatt amíg vagyunk egymásnak, megtanulhatunk helyesen hozzáállni a másikhoz, és megérteni őt igazán. Szívből szívbe.
Tudod mi jó még? Hogy sokszor azt hittem, hogy az Igazi Barátságot ismertem meg, de sosem te voltál. Pedig mindig azt hittem. Akkor miért mutatkoznak be úgy, mint Igaz Barát?Azt hiszem ezt is mondtad már...Tudom, tudom, nem figyeltem eléggé, mert nem vettem a fáradságot, hogy megismerkedjünk. Onnan is tudom, hogy ki az igazi Barát, hogy nem lerombol, hanem épít. Formál a javamra, és nem a földbe döngöl. Nem egy torz tükröt állít elém, hanem azt mutatja aki valójában vagyok.
De most már itt vagy. Sajnos azt is meg kell értenem, hogy ez az egész nem az elválaszthatatlanságról szól, hanem arról, hogy mikor nem vagyunk együtt, semmi sem változik. Be kell, hogy valljam, néha megáll az idő, és meglepődöm, hogy még csak ennyi év telt el...de kíváncsian és izgatottan várom már az elkövetkezendő éveket!
Köszönöm,hogy nem azt adod, amit akarok, hanem amire szükségem van. Hogy mindig megnevettetsz, és meg is tudsz vigasztalni, ha kell. És azt is megmondod, ha nem áll jól egy felső. Ez fontos.
Zárom soraimat, csak szerettem volna, hogy tudd ezeket. Nagyra értékellek, és hálát adok érted Istennek!
Forrás
http://zsuiokossagai.blogspot.hu
