Az egyetlen szeretet

Az egyetlen szeretet

Szeretet mibennünk nincs,

nincs, ami mibennünk kincs.
Mégis ünneplünk, ünnepeljük magunkat,
a sötét, kárhozat felé tartó voltunkat.

Ünnepeljük azt, mi ünneplésre nem méltó,
ünnepeljük azt, mi egészében tév-szó.
Azt, hogy mi jók vagyunk, szeretjük egymást,
ünnepeljük a sötétség felé tartást.

Mert nem vagyunk jók, nem vagyunk rosszak: bűnösök vagyunk.
De mi ezen csak folyton szépíteni akarunk.
S ezt a képmutatást, elfojtott haragot
ünnepeljük széles mosollyal az arcunkon.

Mondd meg, ember, most légy őszinte!
Kire tekintesz szívedben, mondd meg, hogy kire!
Magadra fénycsóvákban úszva, tele képmutatással,
vagy észre veszed hova lépdelsz a világgal tartással?

Egyedül Jézus az; ne legyints, nem mese!
Egyedül Krisztusnak tiszta a szíve.
Akkor mit ünnepelsz most? Érzed már a súlyát?
De elé még leteheted életednek gondját.

Ő vár még, de siettet, mert nem érsz rá!
A te életed perc alatt válik porrá!
Nem érünk rá ünnepelni egy hamis gondolatot,
hogy minden ember helyén van ott, ahol.

Mert nem így van, ébredj fel, te holt, ki alszol!
Eltűnik az élet, s mint a láng, ridegen kialszol.
Nem teheted, nem legyinthetsz, ha most nem érted meg;
van –e holnap, tudod –e? Nincs sok idő, értsd már meg!

De Jézus szeret, nagyon szeret, könyörögve kérlek,
fordulj felé, fordulj hozzá, Ő az egyedüli élet!
Könyörgök, ember, csak most ne légy süket!
Szívedet csak most ne, csak most ne keményítsd meg!

A karácsonyban a szeretet az nem, az nem a tiéd!
Bennünk nem él szeretet: pillanat alatt kiég!
De az Úr Isten szeret téged,
s veled van még ma is, még most is, ha kéred.

Nincs sok idő, mire vársz még, talán örökké élünk itt?
Örök létünk itt a földön –ez valóság- nincs!
Nem élhetsz úgy, nem teheted, hogy meg nem rémülsz attól,
mit az Úr a benned élő bűnről gondol!

Ő téged szeret, de a bűnt nem vállalja,
s akiben a bűn él, azt a halál a kárhozatba dobja.
De Ő szeret, értsd meg, ember, nem lehetsz süket,
nem dughatod be újra és újra a füled!

Ez borzalom, s ha el nem futsz, téged is elvisz,
benned is izzó, gonosz tüzet hevít.
De még most, még itt a pillanat,
hogy bűneidtől, régi énedtől elszakadj!

Tudod, valójában a karácsony annak az ünnepe,
hogy Istent bár megcsalta, tagadta hűtlen népe,
Ő mégis, ennek ellenére is annyira szerette,
hogy egyszülött Fiát, Jézus Krisztust adta érte.

Ez az ünnep a valóság ünnepe,
nem a fényűzés, álarcok közhelye!
Isten szeretetének érthetetlen kegyelme
népének, ki Őt újra, s újra megvetette.

Jézus az út, az igazság, és az élet,
a benned élő bűnnek csak Ő vethet véget.
Ő született meg azon a szent éjjelen,
ebben mutatkozik meg: Isten szeretete végtelen.

Soltész Virág
Egyedül Istené a dicsőség!