Kutas Kálmán:
Szerettem volna
Szerettem volna
Szerettem volna élni,
Amikor Jézus élt,
Ne csodálkozz el rajta,
Megmondom, hogy miért.
Szerettem volna lenni
Az a vízcsepp parány,
Amely – mikor Ő mosdott –
Felfénylett homlokán.
Szerettem volna lenni
Picinyke kis kenyér,
Amelyet keze oszt ki
Annak, ki Tőle kér.
Szerettem volna lenni
Egy szó az ajakán,
Mely vigasz lett a búsnak,
Gyógyír lett igazán.
Ha csók lehettem volna
Kezén, hol volt a szög,
Egy simogató sóhaj
Haló szíve fölött.
És a feltámadáskor
Szem, mely csodálkozik…
Mi vagyok én? Halljátok:
Kis szív, mely Benne hisz!
