“Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”
Jézus nem pislogott a kereszten sem. Ugyanolyan változatlanul szeretett, lehetett arcul köpni, kigúnyolni. Lehet megfeszíteni, nem pislog. Ő ugyanaz volt, amikor tanított, amikor le akarták taszítani a szikláról, amikor meg akarták koronázni. Változatlan és állandó a szeretete, békessége, világossága, tisztasága. Olyan csodálatos látni abban, hogy nem pislog és nem reped.
A szíve megrepedt, de Ő nem repedt: maradt ugyanaz. Úgy van Jézus: mindegy, hogy szeretnek, ütnek, kigúnyolnak vagy dicsőítenek. Nem pislog és nem reped, amíg törvényt tanít a földön. Hordozza Istennek szeretetét, Istennek törvényét: Szeresd ellenségeidet! Szereti őket akkor is, amikor az életére törnek.
Jézus a törvényt igazán tanítja. Úgy tanítja, hogy éli.
“És a szigetek várnak tanítására.” Jézus nem jutott el a szigetekig. Nekünk kell eljutni. Jézus hit által lakik a szívünkben. Jézus egészen más, mint mi. Bármennyire akarok, soha nem leszek olyan, de átengedhetem Neki a helyet. Átengedhetem a testemet, mondhatom: Uram, Te élj bennem! Várnak a szigetek. A legközelebbi sziget az otthon. Jézust várják! Benned azt a szeretetet, amelyik nem tör, nem olt, nem lármáz. Kérjed Őt: Uram, szeretnék nem lármázni, nem oltani, nem pislogni, nem repedni.

